Sziasztok!
Első körben pár mondatban leírnám a miértet.. Gondolkoztam egy ideje már, hogy rögzíteni kéne valahová a motoros történéseket amiket átélek s ha már memoárt (copyright by Bendegúz) írok, miért ne tehetném ez nyílt platformon, hátha lesz, aki szívesen olvassa. A furcsaság az egészben, hogy éppen mikor utoljára átfutott az agyamon ez az ötlet, egy Facebook csoporttárs (Motoros túrázók) ismeretlenül megkeresett a kérdéssel, miszerint nem írok-e esetleg blogot az élményekből. Ahogy a vak is megmondta, majd meglátjuk mi lesz belőle.
Mielőtt a barátaim idetévednek és megoldják a bemutatásomat ( "flúgos" ), megpróbálom körbeírni magam, ígérem rövid lesz.
A nevem Törőcsik Zsófia, tegnap óta már 29 éves vagyok.
Amióta létezem, volt valami baj a toronyban, barbibabák helyett a satupaddal, plüss állatok helyett Matchboxokkal és dömperrel játszottam. Volt nyuszimotorom is, de annyit egykerekeztem vele, hogy egy idő után feladta a harcot és inkább belefojtotta magát a kacsák itatójába. Tízes éveim elején bátyámat és a haverjait megirigyelve (nemámindigénmaradjakotthon) elkötöttem Édesapám Suzuki EKO típusú, mindig acélkéken csillogó ám az üzemeléssel annál gyakrabban hadilábon álló pedálos csodáját. Király volt, mert ha jött egy domb és elfogyott az amúgysem túl sok akarat, akkor egy kicsit rátekertél és a napi bringa edzés is megvolt. Egész jól belejöttem és kis idő múlva már a Schwalbe-kat megszégyenítve verettem vele a faluban. Ez mondjuk erős túlzás, tekintve, hogy az EKO sebessége egészen 34-5-ig volt képes felszökni, azt is szakadéknak lefelé, hátszéllel, Nappal szemben, bezsírozva tudta elérni. Pár év múlva bratyóm vett magának egy Simsont (4 sebességest, rögtön az MZ-s srác után ő volt a 2. számú király).. azt is néha teljesen véletlenül eloroztam.
Jött sok év kihagyás, versenysport, középiskola, főiskola. Hogy a gépész szakos középiskolai tanulmányaim után, - ahol drága tanárainknak köszönhetően megtanultam dolgozni esztergapadon, hegeszteni, lett valami fogalmunk a hidraulikus, pneumatikus rendszerekről, a CNC programozásról - hogy keveredtem el a közgazdász diplomámig, egyelőre életem legnagyobb rejtélye, valószínűleg önkívületi állapotban sikerült azt az átkozott jelentkezési lapot kitöltenem, de talán már felesleges is ezt boncolgatni.
A következő motor az életemben egy nagyon jó állapotban lévő, kevés km-es Triumph Sprint RS lett 24 éves koromban, Nem vagyok egy pilinszka alkat, nem ijedek meg ha bálát kell gurítani, de az a motor akkora volt, mint az ólajtó. Azért -jogsi híján- különböző madaras teszkós parkolókban elkarikázgattam vele.
Aztán jött a nagy szerelem, a Kawasaki Z800, amit a Kawasaki Budapestnek köszönhetően 2014 júniusában vehettem át és amit a mai napig a legjobb döntésnek tartok. Nem akarnék nagy nyelvcsapkodásba kezdeni, de mindenkinek szívből tudom ajánlani őket, a lehető legkedvesebben és legrugalmasabban álltak hozzám és az elképzeléseimhez. Szóval azóta is rendületlenül Z800.
Mondanám, hogy "röviden ennyi" de annyira mégsem sikerült rövidre.
Folyt. Köv.
